https://www.franchise.hu/hirek/szovetsegi-hirek/%E2%80%9EFiatalos_lend%C3%BClettel%E2%80%9D_%E2%80%93_Interj%C3%BA_az_%C3%9Aj-z%C3%A9landi_Franchise_Sz%C3%B6vets%C3%A9g_%C3%BAj_eln%C3%B6k%C3%A9vel
Új elnöke van az Új-zélandi Franchise Szövetségnek. Brad Jacobs-ot a Franchise New Zealand magazin kérdezte tapasztalatairól és a franchise jövőjével kapcsolatos aggodalmairól.
A mindössze 35 éves új elnök messze a legfiatalabb személy, aki betölti ezt a tisztséget a szigetországban – de a fiatalságot nem szabad összetéveszteni a tapasztalatlansággal. Brad Jacobs már azóta benne van a franchise vérkeringésében, mióta csatlakozott a helyi McDonald’s legénységéhez az ausztráliai Queenslandben, alig 14 évesen. „Azt hiszem, abban az időben minimum 14 évesnek és 9 hónaposnak kellett lennie az embernek, ha munkát akart vállalni, de én még csak 14 éves és öt hónapos voltam, úgyhogy az anyukámnak kellett egy levelet írnia a cégnek.” – meséli nevetve. „De ez volt az a pont, amikor beleszerettem nemcsak az élelmiszerek és az italok, hanem a franchise világába is – és bár azóta már 21 év telt el, még mindig szeretem!”
Három McDonald’s-os év után, Brad csatlakozott a The Coffee Clubhoz és azóta is a díjnyertes márkánál dolgozik. Brad és partnere, Andy Lucas 2005-ben vitte a The Coffee Clubot Új-Zélandra mester franchise partnerként, ahol egy több mint 50 üzletből álló, erős láncot építettek, több új-zélandi szakmai díjat is kiérdemelve.
„Most pedig eljött az idő, hogy valamit visszaadjak.” – mondja Brad. „Amikor Andy és én először jöttünk Új-Zélandra, teljesen újak és zöldfülűek voltunk a mester franchise átvevők szerepében. De az itteni franchise közösség nem csak, hogy befogadott minket, de megnyíltak, megosztották velünk tapasztalataikat és tanácsaikat, és valóban azt akarták, hogy sikeresek legyünk.”
„Andy és én azt hajtogattuk: »Miért akarnak ezek az emberek mindent megosztani velünk a saját üzletükről?« Annak idején még nem láttuk ennek semmi értelmét. Ezek még a franchise nagyon korai napjai voltak Új-Zélandon, és mindenki segíteni próbált, mert tudták, hogy a jó franchise minden félnek kedvező eredménnyel jár. Ez nagyon különbözik Ausztráliától – Azt hiszem, ők a „legfelső mák szindrómában” (tall poppy syndrome) szenvednek, szóval nem tudnak örülni a másik ember sikerének.”
Brad már három éve volt a szövetség elnökségi tagja, melyből két évig a rendkívül sikeres Ian Robertson alelnökeként tevékenykedett. „Ian megadta nekem a lehetőséget, hogy mindenből kivegyem a részem, beleértve a Franchise Világtanács eseményeit is. Minél többet tanultam és tapasztaltam ott a franchise-ról, annál inkább rájöttem, milyen fontos, hogy a szövetség ráirányítsa a figyelmet az új-zélandi gazdaság eme létfontosságú részére. Egy friss jelentés szerint a franchise vállalkozások az ország GDP-jének 11 százalékát adják, és ha azt akarjuk, hogy a franchise szektor továbbra is virágozzon, támogatnunk és védenünk kell.”
„Ennek része az oktatás is, tehát franchisor-ok és franchisee-k képzése, annak érdekében, hogy az ezen a területen még járatlan vállalkozók megtanulhassák, hogy hogyan működik a franchise, és mit kell tenniük, hogy sikeressé válhassanak benne. Néhány évvel ezelőtt például indítottunk egy online tanfolyamot, ami rendkívül kedvező fogadtatásban részesült, és a különböző általunk szervezett események és konferenciák is nagy érdeklődés mellett zajlanak szerte az országban.”
„De fel kell készülnünk arra is, hogy kiálljunk a franchise-ért – különösen a jogalkotás terén. Az elmúlt években láttuk, ahogy a franchise-specifikus jogalkotás lehetősége megvitatásra került Új-Zélandon, majd azt, ahogy elutasították. De láttuk azt is, ahogyan a franchise megjelent többek között a versenyjogban és a munkajogban is. Ez történt korábban Ausztráliában is, és egyre inkább ez várható Új-Zélandon is.”
„Ott ülök a The Coffee Club franchise tanácsadói testületében Ausztráliában, így látom, ahogy az egyik jogszabály jön a másik után, és ez nagyon nehézzé teszi az életet. Hallottam hasonló történeteket az IFA-tól, az Egyesült Államokból és a Franchise Világtanács többi tagjától is. Mivel a franchise vállalkozásokat „nagy üzletnek” tekintik, nekik olyan jogszabályokkal is számolniuk kell, melyek miatt az önálló kisvállalatoknak viszont nem kell aggódniuk. Úgy tűnik, hogy az alapvető hozzáállás jelenleg az, hogy mivel a franchise átvevő egy nagy márka része, amely rendelkezik – teszem azt – 300 üzlettel, neki is rendelkeznie kell a forrásokkal, hogy megbirkózzon bármilyen új jogszabállyal, ami ugyanakkor a szomszédjában működő kis független outletre nem fog vonatkozni. De hát a franchise átvevő is egy kis üzlet tulajdonosa, szóval – kérdem én – miért is kéne őt megbüntetni?”
Brad nem lelkesedik a franchise-specifikus jogalkotásért sem. „Igen, Ausztráliában ez már létezik és egy 200 oldalas dokumentumot eredményezett, aminek az előállítási költsége 50.000$. Ez maga lenne a katasztrófa a sok kis franchise-rendszernek Új-Zélandon, és közben kétlem, hogy bármit el lehetne érni vele. Miután itt töltöttem 10 évet és láttam, milyen kevés valódi problémánk van Ausztráliával összehasonlítva – pedig ott már majdnem 20 éve van szabályozás – nem értem miért is akarnánk megváltoztatni valamit, ami jól működik.”
Brad és új alelnöke, Dr. Callum Floyd a Franchize Consultants-től, egy rendkívül tapasztalt elnökség támogatását élvezik. „Szerencsések vagyunk, hiszen az elnökségben egyesül a tagok hatalmas franchise tudása a nagy és értékes kereskedelmi tapasztalatukkal.” – mondja erről Brad. „Tudjuk, hogy mit kell tennünk, de ahhoz, hogy meg is tegyük mindezt, pénz szükséges. Elengedhetetlen az új-zélandi franchise szektor számára, hogy felkészüljön a jogalkotás terén is várható további változásokra, függetlenül attól, hogy melyik kormány van épp hatalmon. Ezért sürgetem a gazdaság minden franchise-ban érdekelt szereplőjét, hogy csatlakozzon a szövetséghez, azzal a közös céllal, hogy képessé váljunk kiállni a szektorért, amikor elérkezik az ideje.”
Az eredeti cikk elolvasható a Franchise New Zealand magazin honlapján: http://franchise.co.nz/article/2152-youthful-enthusiasm
