A második világháború előtt az árverések rendezése Magyarországon a Magyar Királyi Postatakarékpénztár monopóliuma volt, még az Ernst Múzeum is a tőle kért eseti engedélyek alapján rendezhetett művészeti aukciókat a harmincas-negyvenes években.

A háború után, 1948 és 1957 között nem voltak Magyarországon művészeti árverések, 1957-től a Bizományi Áruház Vállalat mint a Postatakarék jogutóda rendezett évente kétszer művészeti aukciót. Bár az állami vállalat rendelkezett saját műtárgykereskedésekkel, üzletekkel is, az aukciós és az üzleti forgalmat szigorúan elkülönítették, saját tulajdonú műtárgyakat sosem árvereztek.

Az aukciók terén 1990-ig monopolhelyzetben volt a BÁV, a rendszerváltást követően viszont gyorsan átalakult a piac, a műtárgyak árai ugrásszerű emelkedésnek indultak, több újonnan alapított galéria és árverezőház kezdte meg működését. A piac élénkülését mutatja, hogy 1992 novemberében Csók István Műteremsarok című képe a BÁV aukcióján elsőként lépte át az egymillió forintos leütési árat, ami akkor igazi szenzációnak számított Magyarországon.

Az aukciós piac kiszélesedési folyamata egyrészt a társadalmi és gazdasági változásokkal, így például a tömeges privatizáció nyomán kialakult új gazdasági elit létrejöttével, másrészt egy gyűjtői generációváltással és a műtárgypiac liberalizációjával függött össze. Az új gyűjtők megjelenésének köszönhetően a kínálat színesebbé és gazdagabbá vált. Sok festmény és műtárgy érkezett a piacra, sok addig rejtőzködő műkincs került nyilvánosságra. A gazdasági elit körében ismét divat lett a festmények, műtárgyak gyűjtése, az értékfelhalmozás, fontossá vált a nyíltan felvállalható reprezentáció. Az árveréseket fokozott érdeklődés kísérte, sorra dőltek meg az aukciós rekordok, az árak dinamikusan mentek felfelé. A kilencvenes évek közepétől Pécsett, Nyíregyházán, Sopronban, Szegeden és Szombathelyen is tartottak vegyes árveréseket.

A kilencvenes években a BÁV aukcióira bekerülő műtárgyanyagban is változás állt be: megszűnt a könyvek, fegyverek, éremművészeti alkotások aukcionálása, ettől kezdve csak iparművészeti tárgyak, ékszerek és festmények kerültek kalapács alá. A kétezres évek első felében már évente átlag öt-hat aukciót rendezett a ház, de a hangsúly fokozatosan a vegyes profilú, úgynevezett művészeti aukciók felé tolódott el − 2008-ban a 120. festményaukcióval zárult le az egy műtárgycsoportra összpontosító árverések korszaka.

Más szempontból is korszakváltást hozott a BÁV életében 2004: elhagyta az árverési csarnoknak is helyet adó Kinizsi utcai székházat. Egy átmeneti időt követően napjainkban a 2007-ben felújított és modern infotechnikával ellátott Bécsi utcai aukciósház ad helyet az árveréseknek, valamint előadás-sorozatnak, ahol művészettörténészek, műértők adnak elő műkereskedelemmel kapcsolatos témakörökben.

A 2009-es év fordulópontot jelentett a hazai műkereskedelemben, a világgazdasági válság nem hagyta érintetlenül az aukciósházak és galériák működését. A BÁV − elemezve a válság várható hatásait − hamar lépett és átalakította aukciós politikáját. Csökkentette az események számát, évente két művészeti (május, november), valamint egy ezüst- és ékszeraukciót (december) rendez, erősítette az ékszerpiaci szegmensét és különféle kedvezményekkel kívánja megtartani az évtizedek alatt kiépített műtárgybeadói oldalt, mindemellett tovább építi a kialakult gyűjtői kapcsolatait és hűséges vevőkörét.

A BÁV 2005-ben kezdte meg franchise hálózatának kiépítését, biztosítva ezzel a franchise-t előnyben részesítő vállalkozóknak a pénzügyi szolgáltatási szektorban való megjelenés lehetőségét. Hálózatbővítési stratégiájának részeként jelent meg még 2007-ben a Nemzetközi Franchise Kiállítás és BuyBrand Show-n is.

Emellett természetesen folyamatosan várják a további érdeklődőket, akik új üzletbe kezdenének, BÁV fiókot szeretnének nyitni. A BÁV a Magyar Franchise Szövetség tagja.

Forrás: napi.hu, bav.hu