Habár a hazai kkv-k munkahelyteremtő képessége vitathatatlan, a hosszú távú sikert jelentő termékfejlesztésben és az exportban a Magyarországon nagynak számító élelmiszer-ipari cégek tudnak valós sikereket elérni – véli Palásti József. A Fornetti tulajdonosa szerint ezért is fontos lenne, hogy ezek se maradjanak ki az uniós pályázati lehetőségekből.
– Hogy látja a magyar élelmiszeripar helyzetét, és milyen lehet a közeljövő az uniós támogatások fényében?
– A magyar élelmiszer-ágazatban vannak olyan cégek – ilyen például a Master Good, az Univer vagy a Fornetti –, amelyek megtanultak nemzetközi szinten gazdálkodni, eredményesnek és versenyképesnek lenni. A jelenlegi hétéves uniós ciklusban viszont éppen ezek szorulnak ki még a számukra egyébként egyedüliként elérhető kutatás-fejlesztési pályázati lehetőségekből is, pedig a forrásokat fejlesztésre, munkahelyteremtésre fordítanák. Az indoklás az, hogy ezek a cégek nagyvállalatnak számítanak, ám ez csak idehaza igaz, uniós léptékben ez a kör tipikusan középvállalkozásnak számít.
– A kormányzat álláspontja szerint a kkv-szektor foglalkoztatja a munkavállalók döntő részét. Ha a foglalkoztatást állítják középpontba, nem jogos, hogy nem a legnagyobbakat akarják az uniós pénzekből támogatni?
– A kis- és középvállalkozások valóban teremthetnek munkahelyeket, kézművestermékeikkel értékes szereplői a magyar piacnak, de a hosszú távú sikerhez ennél ma már több kell. Ráfordításintenzív kutatás-fejlesztésre, innovatív termékek kidolgozására, sikeres és érdemi exportpiaci szereplésre nem képesek a hazai kkv-k, ahhoz a magyar viszonylatban nagynak számító vállalkozások kellenek. Nemzetgazdasági szinten is ezek szerepe igazán jelentős.
– A felmérések azt igazolják, hogy a fogyasztók inkább árérzékenyek. Ön szerint átalakul a vásárlói kör igénye?
– A piac egyre sokszínűbb, a fogyasztó pedig az információk terén mindenevő, azaz jót-rosszat elhisz. Felelős élelmiszer-ipari vállalatként a mi dolgunk az, hogy a korszerű táplálkozástudományi trendeknek és a keresleti igényeknek megfelelően folyamatosan alakítsuk a kínálatunkat. Egy évtizeddel megelőztük a korunkat azzal, hogy termékeinkben csökkentettük a transzzsírsavak szintjét, hamarosan megjelennek energiaszegény készítményeink is. Az az elvünk, hogy inkább állítsunk kevesebbet, de a vásárlónak csak olyat mondjunk, ami számon kérhető rajtunk.
– A néhány éve kezdődött válság a lakosság fogyasztásán is meglátszott. Hogy érintette ez a Fornettit?
– Eddig minden válságban sikerült nőnünk, sőt a Fornetti 1997-ben, a Bokros-csomag nyomása alatt, egyfajta válságban született. A 2009-es visszaesés sokunkat meglepett, de hála fejlesztői gárdánknak, ma már közel dupla akkora a forgalmunk, mint a legrosszabb válságévben volt. Ez is a termékfejlesztés fontosságát mutatja – most egy újabb hét-tíz éves fejlesztési ciklus előkészítésén dolgozunk, nemzetközi szakértők bevonásával.
– A korábbi évek nagy híre volt a Fornetti piacra lépése az Egyesült Királyságban – ez mintha nem sikerült volna.
– Az ottani megjelenésünk nem volt több, mint egy pilotprojekt, több körülmény együttállása okozta, hogy leállítottuk. Ezek közül a legfontosabb, hogy nem kaptunk olyan színvonalú háttérszolgáltatásokat megfelelő áron, amelyek a tevékenységünkhöz kellettek. Mindez nem jelenti azt, hogy végleg kivonultunk az Egyesült Királyságból, csupán jelenleg más irányba tekintgetünk.
– Ez új exportpiacok felkutatását jelenti?
– Egyértelműen, hiszen a növekedés záloga a Fornettinél a külföldi terjeszkedés. A tengerentúli érdeklődés folyamatos, és Kína is ígéretes piacnak tűnik. Nagy érvágás volt viszont az orosz–ukrán válság: e két országban már teljesen kiépített állásokkal rendelkeztünk, amit a történelem felülírt. Pedig nem jelentéktelen piacokról volt szó, csak innen 3-4 millió euró profitot realizálhattunk volna évente. A vis maior helyzetek azonban már csak ilyenek, és hiszünk benne, hogy idővel ezek a piacok is újra megnyílnak.
forrás: http://www.vg.hu/
