A FRANCHISE SZERZŐDÉS
(részlet a Franchise vállalkozás c. könyvből – szerzők: dr. Mandel Katalin és Dr. Darázs Lénárd)

Ahhoz, hogy Ön franchise átvevővé válhasson, jogi megállapodást kell kötnie a franchise átadóval. Ez az írásban foglalt megállapodás a franchise szerződés.A franchise szerződés három alapvető szempontot tartalmaz:

– a franchise jogi kereteit megadva szerződésesen köti az átadót és az átvevőt,
– pontosan tükrözi a korábban elfogadott feltételeket,
– mindkét fél érdekeit óvja és védi a rendszergazda szellemi termékét,
– világosan megfogalmazza a szabályokat, melyeket a szerződő feleknek be kell tartani.

Feltételek

Magyarországon jelenleg nincsen franchise törvény, illetve szabályozás. A franchise szerződés legfontosabb feladata, hogy meghatározza az átadó és az átvevő jogait, valamint kötelezettségeit, illetve a kapcsolatot kettejük között.

A márkanevek és védjegyek egyre fontosabbá válnak az üzleti életben; növelik a cég értékét. A rendszergazda a márka védelme. Ebben az átvevők szerződésben foglalt kötelezettsége a rendszergazda tájékoztatása amennyiben észlelik, a márka jogtalan használatát. Az átvevők a márkát kizárólag a szerződés időtartama alatt használhatják.

Szabályok

Minden átvevőt családtagként kell kezelni, ennek megfelelően nincs helye kivételezésnek. Ez azt jelenti, hogy az azonos időszakban kötött franchise szerződéseknek egységesnek kell lennie, mely minden leendő átvevőnek ugyanazokat a feltételeket kínálja bármilyen alku nélkül.
Fontos, hogy a megállapodás kiegyensúlyozott legyen a felek között a jogok, feltételek és kötelezettségek szempontjából valamint, hogy a szerződés figyelembe vegye az átvevő érdekeit is.

A szerződés tehát világosan:

1. előírja az átadó és az átvevő jogait, kötelezettségeit,
2. meghatározza a szerződés időtartamát
3. meghatározza a szerződés felbontásának okait,
4. foglalkozik a franchise költségek fizetésével és ezen befizetések határidejével,
5. meghatározza a megújítás feltételeit,
6. megállapítja a szerződés felmondásának következményeit.
7. Azzal is érdemes foglalkoznia a megállapodásnak, hogy mi a teendő akkor, ha az átvevő értékesíteni kívánja üzletét a szerződés hatályának lejárta előtt. Itt is, mint más esetekben, egyensúlyt kell teremteni az átvevő azon igénye, hogy akkor és úgy tudja realizálni befektetését, amikor és ahogy akarja, és a rendszergazda azon igénye között, hogy jóváhagyja a hálózatába újonnan belépőket és megelőzze a hálózatból (bármilyen okból) távozókat abban, hogy folytassák az átadó tevékenységét, és ezzel tisztességtelen versenyhelyzetet teremtsenek.

ATIPIKUS SZERZŐDÉS

A franchise megállapodás ún. atipikus szerződés. Ez azt jelenti, hogy a franchise szerződés egyetlen jogszabályban sem szabályozott szerződés, és a franchise jogviszony szokásos tartalmában nem köszönnek vissza a szerződéstípusok ismérvei. A legtöbb ország gyakorlatához hasonlóan a franchise szerződésre vonatkozó önálló jogi szabályozás hazánkban tehát nincs, így egy, a közvetlen jogi szabályozáson kívüli, közvetlen jogforrási alapokat nélkülöző témakörről van szó.

Megjegyezzük, hogy a nemzeti jogokban több helyen és esetben felmerült a franchise szabályozás szükségességének kérdése. Vannak országok, így Románia, Kína, Oroszország, ahol a franchise szerződés jogi normákba foglalásával próbálták megteremteni a franchise vállalkozási formát, mondhatjuk: mérsékelt sikerrel. Az olaszok, a spanyolok, a kanadaiak, valamint az USA-ban a franchise kérdéskörének csak egyes aspektusai (szerződéskötés lebonyolítás kérdésének) szabályozásával próbálkoznak. Legelterjedtebb azonban az a helyes megoldás, amely szerint a franchise jogviszonyt szerződéstípusként nem szabályozzák, és a franchise jogviszony tartalmi meghatározását rábízzák az államok az üzleti gyakorlatra és az etikai normákra. Németországban, Hollandiában, Portugáliában vagy a skandináv országokban nem is nevesítik a franchise jogviszonyt, de ennek ellenére komoly franchise üzleti gyakorlat található ezekben az államokban is.

A nemzetközi jogi környezetet is figyelembe véve tehát a közvetlen jogi szabályozás hiánya Magyarországon szervesen illeszkedik a nemzetközi gyakorlatba, mivel lényegében minden fontosabb jogrendszer ezt a megoldást követi. Ugyanakkor Magyarországon is felmerült a jogi szabályozás esetleges szükségességének a kérdése, hiszen az új Polgári Törvénykönyv előkészítése során megnyílt a lehetőség a szerződéstípusok újraszabályozására. A helyes végső álláspont szerint a franchise-t, mint önálló jogviszonyt, mint önálló szerződéstípust az új Ptk. sem fogja szabályozni és nevesíteni. Ennek oka az, amit a későbbiekben még részletesen bemutatunk, hogy e franchise jogviszony pontos jogi tartalmi meghatározása valójában nem lehetséges. Nincsen egzakt módon meghatározható szolgáltatás és ellenszolgáltatás, a jogviszony összetettsége meghaladja azt a komplexitási fokot, hogy a franchise jogviszony fogalmi meghatározása lehetséges lenne.
A helyzetet csak tovább bonyolítja az egyes franchise típusok által előidézett további strukturálódás. A franchise önmagában is, és az adott rendszer egészére vonatkoztatva is, egy sűrűn szőtt szerződési hálónak tekinthető. Mindezekre figyelemmel rögzíthető, hogy a franchise jogviszony alkalmatlan annak bármiféle polgári jogi kodifikálására. Így megmarad a magyar jogban az a fenntartás nélkül helyeselhető és a nemzetközi gyakorlattal összhangban álló megoldás, amely szerint a franchise közvetlen jogi szabályozásban nem részesül, így nincsenek rá vonatkozó követlen jogforrások, jogi normák és szabályok.

KÖZVETETT JOGFORRÁSOK

Az, hogy a franchise szerződés nincsen nevesítve és közvetlenül szabályozva a jogszabályokban, nem jelenti azt, hogy a franchise jogon kívüli terület lenne, és ne lenne közvetett jogforrása. A franchise jogviszony megítélése során ugyanis közvetett jogforrásnak kell tekintetünk az alábbi jogi normákat.

A franchise magánjogi tartalmát közvetett módon befolyásolja a polgári jogi szabályozás:

• A Polgári Törvénykönyvről szóló 1959. évi IV törvény, valamint az ezt valószínűleg 2013. január 1.-étől felváltó Új Polgári Törvénykönyv a franchise jogviszonyokra is alkalmazandó.
• Ugyancsak alkalmazni kell a franchise jogviszonyok vonatkozásában a szellemi alkotásokkal összefüggő joganyagot, így különösen a szerzői jogról szóló 1999. évi LXXVI. törvényt, valamint
• a védjegyek és árujelzők oltalmáról szóló 1997. évi XI. törvényt, továbbá számos más jogszabályt.

Ahogy az alábbiakban erre részletesen utalunk, a franchise megítélésében komoly és meghatározó szerepet töltenek be a verseny jog normái. Így a franchise jogviszonyok alakításában közvetett jogforrási szerepet tölt be

• a tisztességtelen piaci magatartás és a versenykorlátozás tilalmáról szóló 1996. LVII. törvény, valamint
• a vertikális kartellek vonatkozásában az 55/2002. (III. 26.) Korm. rendelet a vertikális megállapodások egyes csoportjainak a versenykorlátozás tilalma alóli mentesüléséről.

Amennyiben a franchise Európai Uniós vonatkozásokkal rendelkezik, és emiatt az adott feltételek szerint közvetlenül az EU jogot kell alkalmazni, úgy a franchise jogviszonyok tartalmát közvetett módon befolyásolja

• az Európai Unióról és az Európai Unió működéséről szóló szerződés (a továbbiakban: Lisszaboni Szerződés) 101. Cikke, valamint
• az Európai Bizottság 330/2010/EU rendelete (2010. április 20.) az Európai Unió működéséről szóló szerződés 101. cikke (3) bekezdésének vertikális megállapodások és összehangolt magatartások csoportjaira történő alkalmazásáról.

A franchise jogviszonyok tartalmának alakulásában a fent említett fontosabb közvetett jogi normák mellett meghatározó szerepet kapnak az etikai szabályok.